Férfiak, Nők - Forrás: Tomasovszki László - Kapcsolódó link: Tomasovszki László tanulmányának 3/2. része
Tomasovszki László szakpszichológus, egyetemi adjunktus, igazságügyi szakértő tanulmánya, 3/1. rész
A szakirodalomban 1985-ben R. Gardner írta le a *Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindrómát* (Parental Alienation Syndrome, továbbiakban PAS). Az eredeti definíciója:
*A Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindróma egy olyan rendellenesség, mely elsődlegesen a gyermek-elhelyezési vitákkal kapcsolatos környezetben jelenik meg. Az elsődleges megjelenése: a gyermek általi befeketítési kampány - a jó és szerető szülő irányában, melynek nincs bizonyítéka, igazolása, megokolása.

Abból a kombinációból ered, mely egyrészről a programozó (agymosást alkalmazó) szülő ráhatásából (indoktrinációjából) áll, másrészt a gyermek saját közreműködése a célszülő rágalmazásában.
Amikor valós szülői abuzus vagy elhanyagolás áll fenn, és emiatt a gyermek ellenségessége igazolható a Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindróma nem alkalmazható.*

Cartwright az eredeti meghatározást azzal módosítja, hogy a PAS során a gyermekelhelyezés vitája, csupán a jéghegy csúcsa, a tényleges valós kiváltó oki háttér a *magas konfliktussal járó válás* (high conflict divorce). Az anyagi javak megosztása feletti vita, a gyermekelhelyezés, stb. ennek *csak* mintegy következménye.
Az elidegenítő szülő elsődleges motivációja a befeketítési hadjárat indukálásával az előny-nyerés biztosítása a bíróságon.
A megfigyelt esetek túlnyomó többségében az elidegenedést generáló szülő az anya, az elidegenedés célszülője az apa.

A PAS szimptómái:

1.) Befeketítési hadjárat
Tipikusan, a gyermek *meg van szállva* az egyik szülő gyűlöletével. A *gyűlölet* szó azonban csak részlegesen használható, mivel sok pozitív érzelmet (is) érez(het) az állítólagosan megvetett (elítélt) szülő irányában, ezek kifejezése azonban nem megengedett. Ezek a gyermekek a *gyűlölt* szülőről becsmérlően beszélnek, anélkül, hogy zavarban lennének, vagy bűnösségérzésük lenne. A szülő befeketítésének litánikus jellege van. Minimális buzdításra, sarkallásra (jogászok, rendőrök, egyéb szakemberek), a lemez *bekapcsol*.
Érdemes megjegyezni, hogy a gyermekek az utóbbi időben olyan hatalommal ruházódtak fel, mellyel soha korábban a történelem folyamán. Az abuzus ügyekkel kapcsolatba kerülők szinte kivétel nélkül kézpénznek fogadják el a gyermek állításait (melynek valóságtartamára később visszatérek); ezek egy része azonban irreális.

2.) Gyenge, komolytalan, abszurd racionalizációi a rosszallásnak
Tipikusan a PAS gyermek irracionális, és gyakran nevetséges igazolásokkal indokolja az elidegenedését a célszülőtől. Ilyen lehet pl. évekkel korábbi apró civakodás emléke. Ezek általában triviálisak, olyan történések, melyet a legtöbb gyermek gyorsan elfelejt. Pl.: *Mindig túl hangosan mondta, hogy mossam meg a fogam.*; vagy: *Mindig azt mondja: *Ne szakíts félbe!*, vagy: *Csámcsog evés közben az asztalnál.* Amikor azt kérjük, hogy további (komolyabb) okokat is soroljon, akkor erre nem képes. Gyakran az elidegenítő szülő egyetért a gyermekkel abban, hogy ezek az ellenségeskedés elegendő igazolásai. A programozó szülő valóságosnak fogadja ezeket a nevetséges igazolásokat, remélvén, hogy a bíróság is ezt teszi. Ez a szülő általában jobb ítélőképességgel rendelkezik egyéb területeken, de amikor az elidegenedés igazolásáról van szó, mintha ez az előbbi felfüggesztődne, tévhitek, és olyan remények jelennek meg, hogy ezeket a bíróság is elfogadja. Sajnos, túl gyakran így is történik; a bíróság akceptálja a gyermek abszurd racionalizációit, mint valósakat.

3.) Az ambivalencia hiánya
Minden emberi kapcsolat ambivalenciával terhelt, és ez alól a szülő-gyermek viszony sem kivétel. Feltűnő módon a kevert érzéseknek azonban nincs helye a PAS gyermek gondolkodási sémáiban. Az elidegenített szülő *teljesen rossz*, az elidegenítő *teljesen jó*. A legtöbb gyermek (az egészségesek, de a különböző pszichiátriai problémákkal küszködők is), mikor azt kérjük tőlük, hogy sorolják fel mindkét szülő jó és rossz tulajdonságait; képesek erre. A PAS gyermek ebben a helyzetben a *rossz* szülőről egy hosszú kritikus listát recitál, anélkül, hogy egyetlen pozitívat említene. Ezzel ellentétben a preferált szülő csak pozitív tulajdonságokkal bír, egyetlen nemkívánatos vonást sem említ. Az elidegenedett szülő évekig részt vett a gyermek nevelésében, erős kötődésben a gyermekkel, mégis a PAS gyermek most egyetlen olyan dolgot sem nevez meg, amit szeretett benne.
Az ellenséges rendszer szokványosan polarizáltan működik. A programozó szülő úgy hiszi, hogy ha a gyermek egyetlen jó dolgot sem mond a célszülőről, akkor azzal az ő pozícióját erősíti a bíróságon. Tény, hogy sok esetben a bíróság a gyermeki ambivalencia hiányát a szülői viselkedés következményének véli (lásd később). Az abszurd vallomás, az ambivalencia hiánya, stb. tipikusan PAS manifesztációk.

4.) A *független gondolkodó* jelensége
Sok PAS gyermek büszkén állítja, hogy az elidegenedett szülő elvetése az ő saját elhatározása, tagadván bármiféle *programozási* behatást. A PAS indukáló szülő teljes mértékben támogatja ezt a *független gondolkodást*. Az elidegenítő szülő azt állítja, hogy ő szeretné, a látogatást, láthatást, rendszeres kapcsolattartást a célszülővel, - felismervén az ilyen viselkedés fontosságát. Így a gyermek *helyesen* ítéli meg, hogy a döntés, az elhatározás az övé. Az induktorszülő által mutatott *szándék, zavar, tehetetlenség, stb.* (akkor, amikor a gyermek ellenáll a láthatásnak), megvédi a kritikától.

Gardner hangsúlyozza, azt, hogy általában a gyermek *akarata* érvényesül, amikor a gyermek nem akar a célszülőhöz menni a láthatások időpontjában. Ez olyan irracionális hatalmi hittel ruházza fel a gyermeket, mellyel aztán egyéb területeken is megpróbálkozik.
*A gyermek ellenállása irreális, hiszen - ilyen alapon az iskolába járás abbahagyását is meg kellene engedni számára, pusztán azért, mert nem akar járni.*

A *független gondolkodás* erőteljes támogatást kap az elidegenítő szülőtől, aki gyakran dicséri a gyermeknek azokat az embereket, akik a saját elhatározásuk szerint kereken és bátran kifejezik a véleményüket. A programozó szülő reméli, hogy az ilyen *független-gondolkodó* jelenséget fog a gyermek a bíróságon is tanúsítani. (*Elég nagy vagy már ahhoz, hogy saját véleményed legyen...*)
Néhány esetben a gyerekek tisztában vannak azzal, hogy nem mondanak igazat (különösen az idősebbek), míg máskor olyannyira *jól programozottak*, hogy gyűlöletüket valóban a sajátjuknak vallják.

5.) Az elidegenítő szülő visszaható (rejtett) támogatása a szülői konfliktusban
Amikor szülői véleménykülönbség alakul ki egy - a gyermek számára fontos - kérdésben a PAS gyermek refelexív (visszaható) módon támogatja a programozó szülőt, automatikusan úgy vélve, hogy a célszülőnek nincs igaza. Még akkor is, amikor világos, hogy a helytelenített szülőnek igaza van, - találni fog racionalizációkat az elidegenítő szülő igazának igazolására. Családi megbeszéléseken, - amikor a gyermek együtt látja a szülőket - reflexíve támogatja a programozó szülő pozícióját, álláspontját, néha még akkor is, még mielőtt a célszülő kifejtette volna álláspontját. Néha erősebben védik az elidegenítő szülő vélekedését, mint azt maga a szülő teszi. Ez a vak támogatás szintén jól használható lehet az elidegenítő szülő számára a bíróságon, remélve, hogy a gyermek tanúvallomása az ő irányába billenti a mérleget.

6.) A bűnösségérzés hiánya az elidegenedett szülővel szembeni kegyetlenség és/vagy kihasználás miatt
A PAS gyermek bűntudat-mentes, nincs tekintettel a *rossz* szülő érzéseire. Teljesen hiányozhat nála a hála érzése a kapott ajándékokért, a tartásdíjért, egyáltalán mindazért a manifesztációkért, melyek az elidegenedett szülő érintettségéről, érzelmeiről és szeretetéről tanúskodnak. Természetesnek várják el az anyagi támogatást, az ajándékokat, ugyanakkor keményen elutasítják a láthatást. Gyakorta azt mondják, hogy nem akarják látni az elidegenedett szülőt, addig, amíg fel nem nőnek. Úgy vélik, hogy az elidegenedett szülőnek kötelessége számukra mindent biztosítani, és ezt egyfajta jogos büntetésként állítják be.

Gardner ebben a pontban, mint *legkifejezőbb* példát ismerteti a gyermekkel való visszaélés (fizikális, szexuális, stb. abuzus) hamis vádját. Az ilyen vádaskodások szinte mindegyike az apa ellen irányul - ennek adnak hitelt, jóllehet, pl. a fizikális abuzust elkövetők túlnyomóan az anyák.
A megvádolt helyzetbe kerülő apák élete szó szerint szétrombolódik, sokan börtönbe kerülnek, akár évekre is.

A bűntudat hiánya a gyermeknél nem magyarázható pusztán a kognitív éretlenséggel (mely gyakran tapasztalható a vádaskodó gyermeknél), sokkal inkább azzal, hogy a gyermek a kegyetlenség ilyen pontjaival programozott, és teljesen figyelmen kívül hagyja az ártatlan áldozatára irányuló szadizmusának hatását és következményeit.
Természetesen fennáll a lehetősége, hogy a gyermek bevallja a vizsgálati procedúra bármely fázisában az igazat; (az USA-ban ilyen helyzet, pl. a tanúvallomás előtt a Bibliára tett kézzel kell esküdni) különösen, ha az indoktrináció nem teljes, vagy ha a gyermekben felébred a lelkiismeret. Éppen ezért a programozó szülő mindent elkövet, hogy a gyermeket nehogy (ismételten) meghallgassák, vizsgálják, különösen olyan szituációban, melyben ő nem lehet jelen.
Paradox módon - az idő (pontosabban az indoktrináció) előrehaladtával - a gyermek fabrikátuma téveszme-jellegűvé válhat, kezdi elhinni saját hazugságait. Ennek a pontnak az elérésekor a programozó szülő feladja korábbi ellenállását, sőt ő lesz az, aki forcírozza a gyermek vizsgálatát, közvetlen meghallgatását, vallomástételét a bíróság előtt.

7.) *Kölcsönvett szövegkönyv* (borrowed scenarios) jelenléte
A PAS gyermek vallomása *betanultságra* jellemző kvalitású, nemegyszer frazeológiás, önismétlődő, a gyermekek által (szokványosan) nem-használatos kifejezésekkel tarkított, olyanokkal, melyeket az elidegenítő szülő használt eredetileg.

Gardner a következő példákat említi:
*Az apa több alkalommal próbálta hívni az exfeleségét, abból a célból, hogy beszéljen a gyermekével. Mindahányszor, amikor telefonált, a feleség azt üvöltötte, hogy: Ne zaklass bennünket! - majd lecsapta a kagylót. A négy éves kisfiú aztán, mikor megkérdezték, hogy miért nem akarja látni az édesapját, azt felelte: Mert zaklat minket...

Egy másik gyermek azt mondta: Rosszakat álmodom, amikor nála vagyok. A kérdésre, hogy mik vannak azokban a rossz álmokban azt válaszolta, hogy: Nem tudom, a mama mondta, hogy én ott rosszakat álmodom.

Egy négy éves kislány azt mondta, hogy soha többé nem akarja látni az apját, mert: *belémhatolt*. A kérdésre, hogy ez mit jelent, azt kiabálta: *Kérdezd meg a mamát. Ő tudja, mit jelent.*

8.) Az ellenségesség kiterjesztése az elidegenített szülő barátaira és/vagy családjára.
A célszülő rágalmazásai gyakran expandálódnak, kiterjesztődnek, magukban foglalhatják a célszülő egész családját, baráti körét, stb. Mindazok a személyek, akikkel a gyermek korábban jó viszonyban volt, most mind *rosszakká* válnak. Lehet olyan személy is, akivel a gyermeknek nem volt és nincs is igazi kontaktusa (pl. az apa új barátnője), következésképpen a gyermeknek *nem is árthatott*; mégis a *rosszak* közé kerül. Az elutasítás, az elvetés hirtelen és megmagyarázhatatlan. A gyermek emiatt semmiféle bűntudatot nem érez (hasonlóan a programozó szülőhöz). A telefonhívások, a levelek válasz nélkül maradnak, az ajándékok visszautasítódnak, felbontatlanok, vagy éppen megsemmisítődnek (általában az elidegenítő szülő jelenlétében). Amikor az elutasított szülő rokona hívja a gyermeket, az, dühös becsmérléssel válaszol vagy gyorsan lerakja a kagylót (általában akkor, ha az elidegenítő szülő hallótávolságon belül van). A rokonokkal szembeni rosszindulatát még kevésbé tudja indokolni, pl.: *Gyűlölöm őket, mert szeretik az apát.*

A PAS jellemzők összegezve:

1. A gyermek gondolkodását kitöltik a szülő kritizálására és leértékelésére irányuló gondolatok, melyek nem igazolhatóak és/vagy túlzók.
2. Tudatos, tudatalatti, tudattalan tényezők arról, hogy az elidegenítő szülő részt vesz a másik szülő gyermek általi elidegenítésében.
3. A szülő befeketítés litánia jellegű, ?betanult, elismételt? minőségű, olyan frazeológiák, melyet a gyermek, szokásosan nem használ.
4. A gyermek olyan apró jelentőségű emlékekkel igazolja az elidegenedést, melyek triviálisak, s melyeket a legtöbb gyerek elfelejt. A gyermeket megkérdezve képtelen további kiváltó okot mondani.
5. Az elidegenítő szülő egyetért a gyermekkel, támogatja vélekedését; ezek az okok igazolják az elidegenedést.
6. A szülő gyűlölete akkor a legintenzívebb, mikor az elidegenítő szülő a gyermek és az elidegenített fél is jelen van. Amikor a gyermek egyedül van az elidegenített szülővel, a gyermek mutathat gyűlöletet, semlegességet, vagy (pozitív) érzelmeit is kifejezi.
7. Amikor a gyermek kezdi magát jól érezni az elidegenített szülővel, hirtelen hűvössé válás fordulhat elő, visszahúzódik és ellenségeskedik, azt gondolván, hogy valami rosszat követett el. Az is előfordulhat, hogy azt kéri az elidegenedett szülőtől, hogy ne árulja el a másik szülőnek azt, hogy jól érezte magát.
8. Az ellenségesség mértéke a gyermek viselkedésében, beszédében nagymértékben változhat, az elidegenítő szülőtől való távolság függvényében.
9. A gyűlölködés kiterjesztése az elidegenített szülő kiterjedt családjára, melyet a gyermek még kevésbé tud indokolni.
10. Az elidegenítő szülő nem érintett a kiterjedt család elutasításában.
11. A gyermek gyűlölete gyakorta áthatolhatatlan, ellentétes a helyzetével.
12. A gyermekből hiányzik az ambivalencia, az elidegenített szülő a *teljesen rossz*, az elidegenítő a *teljesen jó*.
13. A gyermek nem mutat bűnösségérzést az elidegenített szülő érzései miatt
14. A gyermek fél, hogy elveszíti az elidegenítő szülő szeretetét.

Tomasovszki László
felnőtt- és gyermek klinikai szakpszichológus,
neuropszichológus, szociálpedagógus
egyetemi adjunktus
igazságügyi klinikai gyermekpszichológia és pszichológia szakértő
Elérhetőség: tomasov@vipmail.hu
telefonon az esti órákban:: 70/247-6431


Kapcsolódó cikk:
- A Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindróma (Parental Alienation Syndroma: PAS) 3/2.
- A Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindróma (Parental Alienation Syndroma: PAS) 3/3.
- A *Válással Összefüggő/Kapcsolódó Rosszindulatú Anya Szindróma* 3/1.
Divorce Related Malicious Mother Syndrome - DRMMS
- A *Válással Összefüggő/Kapcsolódó Rosszindulatú Anya Szindróma* 3/2.
Divorce Related Malicious Mother Syndrome - DRMMS
- A *Válással Összefüggő/Kapcsolódó Rosszindulatú Anya Szindróma* 3/3.
Divorce Related Malicious Mother Syndrome - DRMMS

Mondja el véleményét a fórumban!